Nyúlcipőbolt Mátra trail és viharos viszonyunk a Speedcross-szal

Sokmindent lehet mondani az idei őszi versenyszezonunkról, de a ‘gondosan megtervezett’ és az ‘átgondolt’ jobb, ha nem igazán lesz benne – sorra becsúszott a kosárba valami, ami megtetszett és ugye MIBAJLEHET vagy véletlen maradt, mint a SPAR maraton hétvége (én nem szeretem a pesti városi versenyeket, nem igazán köt le a rakparton való fel-le szaladgálás, de úgy volt, hogy jön Peti apukája, így mi is neveztünk). A vége ennek az lett, hogy sorban jönnek a versenyek: szeptemberben a WizzAir félmaraton, októberben a theodora 30k, majd Nyúlcipőbolt Mátra trail M táv. Nekem itt jön egy hét pihi, utazunk Dublinba, ahol főleg városnézésre és túrázásra akarom használni az időt – de a visszaérkezésünk utáni hétvégén egyből jön Intersport Terepfutás, a Naszály Trail, majd decemberben a Budai Trail (már ha a nevezés sikeres lesz persze). Sok lesz, de sehova nem terveztem félmaratonnál hosszabb távot, így azért nem aggódom, csak kicsit (sokkal) jobban meg lesz tolva (mint amit ép ésszel be kellene vállalni).

IMG_2609

Mivel még egy éve sem futok terepen, vannak információs hiányosságaim bőven – a milyen cipő szükséges milyen terepre például ebbe a halmazba tartozik. Az első fél évben egy Helly Hansen terepcipőben futottam, a Visegrád Trailt is abban teljesítettem még. Túrázásra meg lazább menetekre tökéletes is volt, de mivel egy Freehez hasonló, puha, vékony talppal rendelkezik, így bár futni általánosságban kellemes benne, a gyökerekkel és kavicsokkal tarkított downhill egy lazább középkori kínzókamrának is becsületére vált volna. A Visegrád Trail után világossá vált, hogy ha komolyan gondolom ezt a dolgot, szükségem van egy tisztességes terepfutó cipőre, amiben nem olyan kimenni a Pilisbe, mintha mezítláb sétálgatnál legodarabkákon hobbiként, ezt pedig visszafokozni túracipőnek – ki is néztem egy szép, okos Brooks Calderát, úgyhogy végül egy Salomon Speedcross 4-gyel jöttem haza a boltból. Don’t ask. Elbaszcsiztam, van ez így. Túl sok Salomon kisfilmet láttam, nagyon sok terepfutó csapatja itthon is abban, a Brooks pedig kimondottan széles volt az én keskeny lábfejemre, hogy valid indokot is mondjak arra, miért egy hupilila-méregzöld Salomon cipő jött velem végül haza. Az első randijaink csodálatosak voltak, de azóta is nagy százalékban boldog a kapcsolatunk: puha volt és párnás, imádtam, hogy végre azon megyek át, amin akarok és nem szakad le a talpam egy hosszabb futás végére. Vannak kisebb-nagyobb problémáink is, mint minden rendes párkapcsolatban: a bal lábamon úgy tört meg a cipő, hogy hajlamos vízhólyagot szerkeszteni a talpam belső részére (ebben még reménykedem, hogy idővel elmúlik, például most is elmaradt), sokszor csúszik bizonyos terepen és a Mátra.

IMG_2605

Mivel a Mátra a közeljövőben várhatóan nem megy sehova, a tegnapiból tanulva nekem kell okosabban cipőt választanom jövőre – merthogy jövőre is megyünk, ó de még mennyire! Az őszi Mátra gyönyörű – még akkor is, amikor éppen beleesel egy patakba, mert a Speedcross pont annyira stabil a vizes köveken, mint én négy tequila után (hint: semennyire). Ezen persze annyira felhúztam magam, hogy a másik kettőn már passzív-agresszívan átgázoltam, ami mint kiderült, ezerszer jobb ötlet volt, mint a csúszós köveken való értelmetlen balfaszkodás: pillanatok alatt eltűnt minden víz a cipőmből, a klasszik Kalenji futózokni pedig kicsit sem dörzsölt vizesen sem. Hosszabb távon ez a technika már nem feltétlen kifizetődő – legalábbis ezt gyanítom a saját, 19 kili alatt hófehérre ázott lábikóimból. Mikor verseny után az öltözőben lefejtettem magamról az átázott cuccokat, felmerültek bennem a vidám terepultrás fiatalok, akiknek a fél lábuk is lejön a zoknival, de azért innen még messze járunk (szerencsére).

Ja igen, alapinfók: 19 kili, 750+ m szintemelkedés, Mátrafüred-Mátraháza-Mátrafüred. Buli!

Szóval a Mátra szép, akár egy tál töltött káposzta egy hűvös őszi estén (tejföllel!), de az is tény, hogy a Börzsöny lényegesen jobban megtépázott júliusban – keményebb volt, de sokkal jobban ki is tudtam futni magam. A Mátrában a verseny egyharmadát finom (nem) és nőies (nem) káromkodással töltöttem, és arról szőttem vágyálmokat, hogy a következő völgyben szembejön egy kedves erdei boszorkány, akinek eladhatom a cipőmet és olcsósítva kaphatok mondjuk egy Hokát, amiben itt futni is lehet. Esetleg ad egy új questet, amiben kevesebb a kavicsos ösvény.

Imádom a Speedcrossomat, mert ősszel, sárban tapicskolva, vagy akár csak nedves talajon, fantasztikus. Imádtam a Mátrát, mert gyönyörű és jó volt az összeállított útvonal is: nekem fekszenek a húzós emelkedők, elég sokszor itt szerzek helyezést és a meredek downhillektől sem szoktam félni (na jó, ritkán). Együtt a kettőt viszont soha többé: a patakokon nehéz volt benne átkelni, az aprókavicsos ösvényeken pedig kipörög a talaj a cipő talpának gumiszögei alól. Avagy tegnap ezt tanultam: vagy legyen minden terepre megfelelő cipőd (és tudd is, hogy melyiket mikor és hol kell használni), vagy igyekezz rendes, all terrain terepfutócipőt választani, legalább az elején, nem pedig azt, ami épp megtetszik.

IMG_2608

Megy itt a hiszti de a végeredményem közel sem lett rossz: 2:31:03-as idővel végeztem, ami egy csinos 23. helyett hozott nekem a lányok között. Persze kicsit bennem van még, hogy milyen lett volna, ha megfelelő lépő van rajtam (na meg persze nem fáj az elesésnél bevert térdem), de ez jövőre úgyis kiderül, amikor picivel megint okosabban érkezek egy versenyre. Az ember lánya úgyis csak a saját hülyeségeiből tanul, olvashat annyi cipőtesztet, mint Mátrában a kavics. Én meg most megnézem, mi akciós a boltban, hogy a Naszály Trailen, vagy a Budain már ne szopjak ekkorát.

(Eddig nem kifejezetten szimpatizáltam a Hokákkal, de a verseny után próbáltam egy challenger atr-t és ajaj, lehet felkerült a kívánságlistámra…)

Más: bár nekem még közel sincs vége az őszi versenyszezonnak, jelentkeztem a Fuss te is akadémia egyik felkészülési programjára. Kis gondolkodás után a középhaladó terepfutásos program mellett döntottem. Kicsit úgy érzem, hogy egy ponton úgyis el fogom érni a végét annak, amit én magamtól képes vagyok elérni a futásban, plusz nem árt a téli hónapokra a plusz motiváció. Érdekes lesz újítani egy kicsit és rendes edzéstervvel dolgozni, nem csak az eddigi ahogy esik hozzáállással, meg persze úgy, hogy valaki tényleg értő szemmel nézi, hogy mit művelek a pályán. Novemberrel kezdünk, kíváncsian várom!

És még egy fotó a végére, amin Péterrel Salomon Ultra-Trail Hungary reklám vagyunk (köszi Szasza!):

IMG_2606

Reklámok

Nyúlcipőbolt Mátra trail és viharos viszonyunk a Speedcross-szal” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Nyúlcipőbolt Mátra Trail L

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s