A Börzsöny Trailről, arról, hogyan találtam meg a saját mantrámat, meg kicsit arról is, hogy miért futunk

Sok futónak van mantrája. Vagy tudatosan kereste, vagy csak úgy jött, akár egy macska a háztartásba, de van valami, amin akkor rágódhat, amikor szar. Amikor fáj a lábad, szúr a tüdőd, beállt a hátad, feldagadtak az ujjaid és felteszed a kérdést, hogy mi a faszt keresel vasárnap délben az istenverte erdőben. A medzsik, ami kivisz az istenverte erdőből.

Ez egy létező és igen gyakori motivációs technika, amivel továbbtolhatod magad, amikor elkezded úgy érezni, hogy mennyivel könnyebb, szerencsésebb de legfőképpen okosabb lenne sétálni, kúszni, vagy neadjisten mazgatpózba tekeredni a következő kedvesnek tűnő fa mellett. Vagy egyszerűen csak megállni. Ez lehet mély, tanító, motiváló, mint egy vallási idézet, de akár egy “After this, pizza!” felkiáltás is, vagy hogy “Ne add fel!” “Meg tudod csinálni!” Van, aki csak egy-egy szót használ: tovább, menj, ilyesmi. A “Pain is temporary” szerintem mindenkinek ismerős.

After this: ravioli and a nap!

Nekem az elmúlt lassan másfél évben nem volt ilyenem. Valószínűleg köze van ennek a kissé cinikus személyiségemhez, hogy nem igazán hittem a dologban, de az is lehet, hogy egyszerűen még nem találtam rá az igazira. Próbálkoztam néhánnyal, de valahogy sosem volt az igazi, kicsit úgy éreztem, hogy valójában csak rontottam a helyzeten – egyből megszólalt a fejemben a kis gyökér hang, hogy ‘Mégis mit gondolsz, ettől mivel lesz jobb?’ Egy ideje fel is adtam a próbálkozásokat. A posztcímmel azt hiszem, elspoilereztem, hogy ez nemrégen megváltozott.

Egy szép, napos júliusi vasárnap a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail M-es távján álltam rajthoz – ez a kifejezés lehet kicsit túlzás, odacaplattam a második harmad végére a kezdés környékén, lényegesen messzebb állok az élmezőnytől ahhoz, hogy komoly koncentrációval kelljen a rajtot figyelnem, azt meghagytam a versenyre. Tudtam, hogy mi vár rám, szokás szerint bejártuk a pályát a verseny előtt – sajnos most csak egy héttel előtte tudtunk rá sort keríteni, így egy icikepicikét sem szépült meg a dolog az emlékeimben, minden nyűgös “Mikor van már vége ennek a rohadt emelkedőnek?” felkiáltásra tisztán emlékeztem, tudtam, hol támadtak meg a rovarok és hogy egy héttel ezelőtt hol adtam fel.

A Börzsöny nem kedves és sosem viccel. A Börzsönyt nem tegezzük (szigorúan elzárkózik minden ilyesfajta pajtási viszony elől), előre köszönünk neki, ha találkozunk, és ami nagyon fontos: sosem bízzuk el magunkat, ha jobb hangulatban találjuk és véletlen egyszer-kétszer mégis megsimogatja a kis fejünk. Valójában úgysem akar tőlünk semmit: tudja magáról, hogy kegyetlenül gyönyörű és csak szórakoztatja a rajongásunk.

A verseny nyomokban hasonlít a júniusi Salomon Visegrád Trailre: kicsivel rövidebb és arányaiban annyival kevesebb szint is van benne: 24.2 kilométer, 1053 méter szintemelkedéssel és két mászós heggyel. Nem aggasztott, hogy behúzom-e magát a versenyt, az idő volt kétséges: a pálybejárás alatt pöccre hoztuk a négy órás szintidőt, azon kellett javítani.

A pálya nincs túlbonyolítva, a terepfutas.hu-s versenyek általában azon az egyszerű szabályon alapszanak, hogy ha látsz egy emelkedőt, arra valószínűleg fel kell majd futnod. Diósjenőről indulunk, a sárga csíkon a gyönyörű Kámoron át Királyháza felé, a kék négyzeten a Dobó-bércre fel, majd vissza a zöld csíkon Diósjenőre. Egyszerű, csak egy kicsit fáj.

Ez volt az a hétvége, amikor Kilian Jornet negyedjére is elsőként ért be a Hardrock 100 céljába, idén kiugrott vállal – az egész verseny alatt a fejemben volt az a kép, amikor fél pár bottal, a hátizsákjával magára kötözött karral kaptat fel egy emelkedőn – és vigyorog, mint a tejbetök, mintha most neki lenne a legjobb a világon. Valószínűleg ez így is van. Végülis ez ugyanaz a fiú, aki egy héten belül kétszer ment fel az Everestre, mert először nem volt elégedett az idejével.

IMG_1908

Pár nappal előtte néztünk vele egy Salomon brand dokut – ott éppen norvég hegyeken sielt, de nem is fontos, éppen hol és mit csinál, de elhagyta a száját az a mondat, amit nem tudtam kiverni a fejemből és ami végül végül úgy vitt végig a pályán, hogy 23. lányként zártam a versenyt, 3 óra 10 perc körüli idővel.

IMG_1909

I really love it, to be out many hours suffering.

IMG_1910

Három óra alatt viszonylag sok mindenre lehet gondolni, akár a jövő heti menüt is meg tudod főzni előre fejben minden napra, ha épp ahhoz van kedved, de abban megegyezhetünk, hogy az elég sok idő ahhoz, hogy arról gondolkodj, mennyire fáj. Az eseteg többségében talán ezt meg is próbáljuk inkább elkerülni – tudomásul venni, magadhoz ölelni a fájdalmat egy teljesen másik dolog, örülni neki pedig végleg egyenesen vérlázító. Mondjuk, ha tudomásul veszed, hogy ott van, legalább sosem futsz egyedül.

Én általában az erdőre gondolok. A fák zúgására, a leveleken átcsillogó napfényre, a simogató szélre és hogy most én is csak egy kisállat vagyok, aki az erdőben fut egyedül, mert átmenetileg beengedték ide – ahol sokkal több minden marad rejtve, mint amit véletlen meglátsz. És hogy ez mennyire gyönyörű.

Amíg az erdőben vagy, nincsenek fenyegető határidők, számlák, előtted tornyosuló feladatok, betegségek – te vagy, meg az út, a fájó, megállni akaró lábad, a szúró tüdőd, a beállt hátad, a feldagadt ujjaid és a puszta akaratod, ami csakazértis továbbviszi az egész  mozgó rendszert. A harc közted és saját magad között.

Egy terepfutó verseny nekem erről szól: hogy nagyon szeretek kint lenni és átélni, hogy fáj. Mert ha fáj, az azt jelenti, hogy valami olyat csinálok éppen, amit eddig nem. Amire eddig nem voltam képes, ami eddig a határaimon kívül volt. Valami, amit most csinálok először és olyan helyekre visz el a valóságban és magamban, ahol még talán sosem jártam. Hogy lehet, hogy vannak tömegesen dolgok, amikben nem vagyok jó, de az biztos, hogy amikor beérek, sírva csippantom le az időmérőt, mert kimentem, megküzdöttem saját magammal és nyertem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s